2012. május 28., hétfő
Fogalmak (3)
Van még egy olyan férfitípus, amelyik szívesen tölt órákat egy kozmetikai székben. Ma róla fogok beszélni.
Ő a hedonista.
Ki ő? Mi is az a hedonizmus?
Jöjjön egy kis wikipédia:
"A hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered. A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek."
Nos nem kell ezt szó szerint érteni esetünkben, de tény, a hedonista pasi imádja, ha kényeztetik őkelmét, és bizony a szépségipari szolgáltatások közül rengeteg az olyan, amely bőven alkalmas erre, mert kellemes, és relaxáló. Ő nem szépülni jár hozzánk. Maga a szépülés folyamata az, ami kell neki. Őt nem érdekli, hogy mi erről mások véleménye. Mondjuk az is igaz, hogy esetünkben többnyire olyan emberről van szó, aki megteheti, hogy ne foglalkozzon az ilyen kicsinyes dolgokkal...
Nem lenne helyes, ha ezt a fajta "luxust", és "kikapcsolódást" mi nők elírígyelnénk a pasiktól. Sokan közülük éjt napallá téve hajtanak az egzisztenciális taposómalomban, had' tegyék le ők is néha a lantot, és élvezzék az érintés, a törődés örömeit. Ilyen vendég esetén szinte érezni, ahogy feloldódik benne a feszültség, ahogy ellazul, ahogy becsukódnak az "ajtók" és kívül rekesztődik a világ zsongása. Érezni, ahogy "megbékélnek" a kezelés során. Soha nem zökkentem ki őket ebből a "nirvanából". Velük nem kell, és nem is szabad "csacsogni". Ilyenkor csak a csendre van szükség.
Ő a hedonista.
Ki ő? Mi is az a hedonizmus?
Jöjjön egy kis wikipédia:
"A hedonizmus az a filozófia, mely szerint az örömök elérése a legfontosabb dolog az életben. A szó a görög "élvezet" szóból ered. A hedonista alapelv szerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek."
Nos nem kell ezt szó szerint érteni esetünkben, de tény, a hedonista pasi imádja, ha kényeztetik őkelmét, és bizony a szépségipari szolgáltatások közül rengeteg az olyan, amely bőven alkalmas erre, mert kellemes, és relaxáló. Ő nem szépülni jár hozzánk. Maga a szépülés folyamata az, ami kell neki. Őt nem érdekli, hogy mi erről mások véleménye. Mondjuk az is igaz, hogy esetünkben többnyire olyan emberről van szó, aki megteheti, hogy ne foglalkozzon az ilyen kicsinyes dolgokkal...
Nem lenne helyes, ha ezt a fajta "luxust", és "kikapcsolódást" mi nők elírígyelnénk a pasiktól. Sokan közülük éjt napallá téve hajtanak az egzisztenciális taposómalomban, had' tegyék le ők is néha a lantot, és élvezzék az érintés, a törődés örömeit. Ilyen vendég esetén szinte érezni, ahogy feloldódik benne a feszültség, ahogy ellazul, ahogy becsukódnak az "ajtók" és kívül rekesztődik a világ zsongása. Érezni, ahogy "megbékélnek" a kezelés során. Soha nem zökkentem ki őket ebből a "nirvanából". Velük nem kell, és nem is szabad "csacsogni". Ilyenkor csak a csendre van szükség.
Fogalmak (2)
Az előző posztban igyekeztem körüljárni a jelenség okait: miért kényezteti egyre több pasi magát a szépségipar áldásaival, és mi köze lehet ehhez (ha van egyáltalán köze) a nemi irányultságnak. Mivel a homoszekszualitás elterjedtsége a társadalomban konstans (vö.: 100 férfiból régen, és most is 5-7 meleg), úgy tűnik nem ez változott meg, és nem ez a dolgok mozgatórugója, hanem inkább a posztban leírt, és az emancipációra visszavezethető trendek.
Ebben a cikkben azokról a férfiakról szeretnék írni, akiknek még sincs köze ezekhez a folyamatokhoz, hacsak annyiban nem, hogy végre lehetőségük nyílt - meglovagolva a divat hullámot - megvalósítani az álmaikat.
Ők azok a pasik, akik a természet egy igen kegyetlen tréfájának köszönve férfi testben élik életük, de lelkük egésze, vagy annak egy része hamisítatlan nőből van.
Mindjárt itt az első tévhit: ezek a fiúk biztos buzik. Ismét az információk hiánya köszön vissza a megbélyegzés jól tapintható szándéka mögül. Ugyanis java részük sosem vonzódott a férfiakhoz, sokan el se tudják képzelni, hogy egy férfi megérintse őket, többen hangsúlyozták amikor nálam jártak, hogy gyermekkoruk óta női fodrászhoz járnak, mert irtóznak attól, hogy férfi kéz túrjon a hajukba. Családapák, sportolók, vállalkozók. Bárki a közvetlen közelünkben élheti ezt a kettős életet úgy, hogy fogalmunk sincs róla hogy a lénye nincs harmóniában önmagával.
Mi ennek az oka? A hormonok? A neveltetés? A látott, és tanult család modell? Sok a különféle vélemény, de tapasztalataim alapján hajlok annak irányában, hogy az elsőt tartsam a legjelentősebbnek. De ez itt most nem is lényeges. Ami viszont fontos, hogy sokuk számára a metroszekszuális forradalom meghozta a lehetőséget (no persze igazándiból csak a nyugati világban), hogy az álmaikat valóra váltsák, és a bennük rejlő nő felszínre kerülhessen amikor beülnek egy szempillafestésre, arcmasszázsra, vagy egy körömlakkra...
A köztudatban ők a nemváltoztatók, (azaz a transzszekszuálisok), a transzvesztiták, és a crossdresserek. De ez csak a jéghegy csúcsa, az ami "látszik", az a réteg amelyik hajlandó a végsőkig elmenni (lásd: teljes nemi átalakítás), vagy képes nyilvánosan felvállalni tulajdonságait (transzvesztiták), esetleg alkalmanként, többnyire a környezetétől elrejtőzve alakul át nővé (crossdresserek). A jéghegy nagyobbik része, a férfi testben élő hölgyek többsége inkább titokban örül a kis csínytevéseinek, egy "láthatatlan" műköröm, egy diszkrét szempillafestés, vagy az éjjelre felrakott arcpakolás formájában.
John Travoltárol a múlt héten derült ki, hogy ő sem veti meg a női rucikat :) Hát kedves hölgyek és urak, van ez így... :)
Ebben a cikkben azokról a férfiakról szeretnék írni, akiknek még sincs köze ezekhez a folyamatokhoz, hacsak annyiban nem, hogy végre lehetőségük nyílt - meglovagolva a divat hullámot - megvalósítani az álmaikat.
Ők azok a pasik, akik a természet egy igen kegyetlen tréfájának köszönve férfi testben élik életük, de lelkük egésze, vagy annak egy része hamisítatlan nőből van.
Mindjárt itt az első tévhit: ezek a fiúk biztos buzik. Ismét az információk hiánya köszön vissza a megbélyegzés jól tapintható szándéka mögül. Ugyanis java részük sosem vonzódott a férfiakhoz, sokan el se tudják képzelni, hogy egy férfi megérintse őket, többen hangsúlyozták amikor nálam jártak, hogy gyermekkoruk óta női fodrászhoz járnak, mert irtóznak attól, hogy férfi kéz túrjon a hajukba. Családapák, sportolók, vállalkozók. Bárki a közvetlen közelünkben élheti ezt a kettős életet úgy, hogy fogalmunk sincs róla hogy a lénye nincs harmóniában önmagával.
Mi ennek az oka? A hormonok? A neveltetés? A látott, és tanult család modell? Sok a különféle vélemény, de tapasztalataim alapján hajlok annak irányában, hogy az elsőt tartsam a legjelentősebbnek. De ez itt most nem is lényeges. Ami viszont fontos, hogy sokuk számára a metroszekszuális forradalom meghozta a lehetőséget (no persze igazándiból csak a nyugati világban), hogy az álmaikat valóra váltsák, és a bennük rejlő nő felszínre kerülhessen amikor beülnek egy szempillafestésre, arcmasszázsra, vagy egy körömlakkra...
A köztudatban ők a nemváltoztatók, (azaz a transzszekszuálisok), a transzvesztiták, és a crossdresserek. De ez csak a jéghegy csúcsa, az ami "látszik", az a réteg amelyik hajlandó a végsőkig elmenni (lásd: teljes nemi átalakítás), vagy képes nyilvánosan felvállalni tulajdonságait (transzvesztiták), esetleg alkalmanként, többnyire a környezetétől elrejtőzve alakul át nővé (crossdresserek). A jéghegy nagyobbik része, a férfi testben élő hölgyek többsége inkább titokban örül a kis csínytevéseinek, egy "láthatatlan" műköröm, egy diszkrét szempillafestés, vagy az éjjelre felrakott arcpakolás formájában.
John Travoltárol a múlt héten derült ki, hogy ő sem veti meg a női rucikat :) Hát kedves hölgyek és urak, van ez így... :)
2012. május 27., vasárnap
Fogalmak (1)
Mint azt az egyik korábbi bejegyzésben már említettem, sokan nincsenek tisztában a témához kapcsolódó fogalmakkal. Nem csoda, hiszen a társadalmunk elhallgatni igyekszik ezt a jelenséget, nincs ez irányú ismeret terjesztés, a többség tabuként kezel minden, a klasszikus nemi szereptől eltérő megnyilvánulást.
Asszony kezébe fa kanál, ember kezébe sör.
Amit nem ismerünk, arra a legegyszerűbb ráhúzni valami olyan sablont, amiről sejtjük mit jelent, és a probléma megoldva, nem kell vele többet törődni, uram bocsá' utánaolvasni, de még gondolkodni se. Így lesz a bölcsészből, a klasszikus zenéért rajongóból, vagy egy olyan férfiból, aki gyantáztatja a hónalját automatikusan "buzi". Mert így az egyszerűbb. Meg mert foci meccset se néz...
Valójában a kozmetikai szalonokat látogató fiúknak elenyésző része homoszekszuális. Abból, hogy valaki igényli az ápoltságnak ezt a feminin fajtáját, egyáltalán nem következik az, hogy a saját neméhez vonzódna, mint ahogy egy maszkulin foglalkozást űző, (például rendőr, vagy kamionsoffőr) nő sem eleve leszbikus.
Nézzük sorjában, miféle okai lehetnek annak, hogy egy pasi ilyesmire szánja rá magát.
Mai írásomban szeretném körbejárni a tetszeni vágyás fogalmát.
Tévhit, hogy amíg a nő a szépségével hódít, addig a férfi az eszével, és az erejével. Mélyen degradáló ez a felfogás a női nem számára, de ennek kitárgyalása nem erre a blogra tartozik. Az viszont igen, hogy a férfiak bőven rácáfolnak e tézisre magatartásukkal, hiszen az öltözködéstől, a testépítésen, a személyi higiénén át kismillió példával mutatják, hogy igen, ők is tetszeni szeretnének, és a történelem során mindig is tetszeni akartak. Az, hogy az egyes korokban külcsínként mi számított férfi ideálnak, már érdekesebb téma. Volt hogy a haj viselet, volt hogy az öltözködés, volt amikor az ékszerek segítségével igyekeztek jó benyomást kelteni, de azt leszögezhetjük, hogy az ezekkel "feljavított" külcsín mindig legalább olyan fontos volt, mint a belbecs, ugyanis a küllem egyben a férfi társadalmi státuszára is utalt.
Természetesen mindig akadtak olyanok, akik "piperkőcebbek" voltak az átlagnál (mint például Leonardo da Vinchi), meg olyanok is, akik mosdani sem voltak hajlandóak. Viszont nem jelenthetjük ki, hogy a piperkőc az mindig a melegek táborát erősíti, míg a megjelenésére fittyet hányó "koszfészek" egy lepedő akrobata leány szívtipró macsó. Ugyanis a nemi irányultságnak ehhez nem sok köze van, maximum annyi, hogy a homoszekszuális férfiak egy kisebb csoportjában, de jellemzően a transzvesztiták között szép számmal akad olyan, aki nem találván az összhangot a saját énképe, és a társadalomban épp aktuális nemi sztereotípiák között, néha "átesik a ló másik oldalára". Nyilván azért, mert ezek a sztereotípiák az ezredforduló tájékán eléggé összemosódtak, így egy magát nőnek érző meleg férfi, vagy magát nővé változtató transzvesztita, vagy crossdresser könnyen elvéti a határt, és nem a mai nő képére alakítja magát, hanem annál sokkal nőbb akar lenni.
Hát akkor hogy is van ez? Ha nem a homoszekszualitás terelte be a férfiakat a szépségszalonokba, akkor mi? És miért olvashatjuk számtalan fórumon, hogy az a pasi, aki pl befesti a haját, az buzi?
Imént elő is került a kulcsmondat. A férfi és a női szerepek közötti ellentétek és különbségek feloldódásának korát éljük. A tetszeni vágyás - mint azt írtam - a férfiembert is épp úgy tettekre sarkalja, mint a hölgyeket, az eszköztárak közötti különbség meg szertefoszlani látszik. De miért van ez így? És kell-e ezt nekünk szeretni?
Nos a miért okaira egyszerűbb a válasz: a női emancipációs törekvések, a média, és a fogyasztói társadalmi mechanizmusok együtt eredményezték a korábbi rend felrúgását.
Nagyon leegyszerűsítve: ha a nők elvárják, hogy otthon, a munkahelyen, a gyereknevelésben a férfi és nő szerepvállalása között szinte ne is legyen különbség, és a média ezt a mintát közvetíti minden csatornán, akkor a fogyasztói társadalom nyit, és igényt, DIVATOT teremt, hogy a férfiak "elnőiesedésének" eszköztárához szükséges szolgáltatások és termékek piaca előtt megnyílhassanak a kapuk.
A "kell-e ezt nekünk szeretni" kérdésre már korántsem ilyen egyszerű a válasz.
Itthon azt látom, hogy ez a trend hatalmas ellenállásba ütközik. Sokan gondolják úgy hogy ez a folyamat a férfiak "térvesztése", és elfogadás helyett inkább a múltba menekülnének, ahol az asszony továbbra is a fakanalat tartja a kezében, nem a sorsát. Az az indulat, amellyel megbélyegzik az új lehetőségekkel élő társaikat abból táplálkozik, hogy szerintük ezzel elárulják a "férfi ügyet", a macsóságot, a sört, a focit. Manapság, a politikának köszönve egyébként is bárkire könnyen rá lehet húzni, hogy áruló...
És az áruló (főképp ha fogalmunk sincs, mit miért tesz) az csak buzi lehet...
P.S.
Nem bírom kihagyni: egy hasonló tematikájú fórumon egy hölgy öklömnyi betűkkel írva követelte, hogy "IGAZI FÉRFIAKAT AKARUNK!" Megmosolyogtam, egyrészt mert a férfiainkat valahol mi változtattuk ilyenre, a mi igényink miatt teszik azt, amit tesznek, másrészt meg gondoltam, meghagyjuk neki a kocsmalakó macsókat, mi beérjük, az ápolt, igényes, kedvünket leső segítőkész pasikkal :)
Asszony kezébe fa kanál, ember kezébe sör.
Amit nem ismerünk, arra a legegyszerűbb ráhúzni valami olyan sablont, amiről sejtjük mit jelent, és a probléma megoldva, nem kell vele többet törődni, uram bocsá' utánaolvasni, de még gondolkodni se. Így lesz a bölcsészből, a klasszikus zenéért rajongóból, vagy egy olyan férfiból, aki gyantáztatja a hónalját automatikusan "buzi". Mert így az egyszerűbb. Meg mert foci meccset se néz...
Valójában a kozmetikai szalonokat látogató fiúknak elenyésző része homoszekszuális. Abból, hogy valaki igényli az ápoltságnak ezt a feminin fajtáját, egyáltalán nem következik az, hogy a saját neméhez vonzódna, mint ahogy egy maszkulin foglalkozást űző, (például rendőr, vagy kamionsoffőr) nő sem eleve leszbikus.
Nézzük sorjában, miféle okai lehetnek annak, hogy egy pasi ilyesmire szánja rá magát.
Mai írásomban szeretném körbejárni a tetszeni vágyás fogalmát.
Tévhit, hogy amíg a nő a szépségével hódít, addig a férfi az eszével, és az erejével. Mélyen degradáló ez a felfogás a női nem számára, de ennek kitárgyalása nem erre a blogra tartozik. Az viszont igen, hogy a férfiak bőven rácáfolnak e tézisre magatartásukkal, hiszen az öltözködéstől, a testépítésen, a személyi higiénén át kismillió példával mutatják, hogy igen, ők is tetszeni szeretnének, és a történelem során mindig is tetszeni akartak. Az, hogy az egyes korokban külcsínként mi számított férfi ideálnak, már érdekesebb téma. Volt hogy a haj viselet, volt hogy az öltözködés, volt amikor az ékszerek segítségével igyekeztek jó benyomást kelteni, de azt leszögezhetjük, hogy az ezekkel "feljavított" külcsín mindig legalább olyan fontos volt, mint a belbecs, ugyanis a küllem egyben a férfi társadalmi státuszára is utalt.
Természetesen mindig akadtak olyanok, akik "piperkőcebbek" voltak az átlagnál (mint például Leonardo da Vinchi), meg olyanok is, akik mosdani sem voltak hajlandóak. Viszont nem jelenthetjük ki, hogy a piperkőc az mindig a melegek táborát erősíti, míg a megjelenésére fittyet hányó "koszfészek" egy lepedő akrobata leány szívtipró macsó. Ugyanis a nemi irányultságnak ehhez nem sok köze van, maximum annyi, hogy a homoszekszuális férfiak egy kisebb csoportjában, de jellemzően a transzvesztiták között szép számmal akad olyan, aki nem találván az összhangot a saját énképe, és a társadalomban épp aktuális nemi sztereotípiák között, néha "átesik a ló másik oldalára". Nyilván azért, mert ezek a sztereotípiák az ezredforduló tájékán eléggé összemosódtak, így egy magát nőnek érző meleg férfi, vagy magát nővé változtató transzvesztita, vagy crossdresser könnyen elvéti a határt, és nem a mai nő képére alakítja magát, hanem annál sokkal nőbb akar lenni.
Hát akkor hogy is van ez? Ha nem a homoszekszualitás terelte be a férfiakat a szépségszalonokba, akkor mi? És miért olvashatjuk számtalan fórumon, hogy az a pasi, aki pl befesti a haját, az buzi?
Imént elő is került a kulcsmondat. A férfi és a női szerepek közötti ellentétek és különbségek feloldódásának korát éljük. A tetszeni vágyás - mint azt írtam - a férfiembert is épp úgy tettekre sarkalja, mint a hölgyeket, az eszköztárak közötti különbség meg szertefoszlani látszik. De miért van ez így? És kell-e ezt nekünk szeretni?
Nos a miért okaira egyszerűbb a válasz: a női emancipációs törekvések, a média, és a fogyasztói társadalmi mechanizmusok együtt eredményezték a korábbi rend felrúgását.
Nagyon leegyszerűsítve: ha a nők elvárják, hogy otthon, a munkahelyen, a gyereknevelésben a férfi és nő szerepvállalása között szinte ne is legyen különbség, és a média ezt a mintát közvetíti minden csatornán, akkor a fogyasztói társadalom nyit, és igényt, DIVATOT teremt, hogy a férfiak "elnőiesedésének" eszköztárához szükséges szolgáltatások és termékek piaca előtt megnyílhassanak a kapuk.
A "kell-e ezt nekünk szeretni" kérdésre már korántsem ilyen egyszerű a válasz.
Itthon azt látom, hogy ez a trend hatalmas ellenállásba ütközik. Sokan gondolják úgy hogy ez a folyamat a férfiak "térvesztése", és elfogadás helyett inkább a múltba menekülnének, ahol az asszony továbbra is a fakanalat tartja a kezében, nem a sorsát. Az az indulat, amellyel megbélyegzik az új lehetőségekkel élő társaikat abból táplálkozik, hogy szerintük ezzel elárulják a "férfi ügyet", a macsóságot, a sört, a focit. Manapság, a politikának köszönve egyébként is bárkire könnyen rá lehet húzni, hogy áruló...
És az áruló (főképp ha fogalmunk sincs, mit miért tesz) az csak buzi lehet...
P.S.
Nem bírom kihagyni: egy hasonló tematikájú fórumon egy hölgy öklömnyi betűkkel írva követelte, hogy "IGAZI FÉRFIAKAT AKARUNK!" Megmosolyogtam, egyrészt mert a férfiainkat valahol mi változtattuk ilyenre, a mi igényink miatt teszik azt, amit tesznek, másrészt meg gondoltam, meghagyjuk neki a kocsmalakó macsókat, mi beérjük, az ápolt, igényes, kedvünket leső segítőkész pasikkal :)
2012. május 26., szombat
A rágcsáló
Egy fórumon tette fel valaki a kérdést:
"Mit gondolsz egy olyan pasiról, aki rágja a körmét, és dadog!
Járnál vele?"
Válaszok:
"Ha rágja a körmét, az gáz. Semmiképp."
"Rágja, hát istenem... ez legyen a legnagyobb hibája , dadogás gázabb."
"Én nem járnék vele. Menjen el pszichológushoz és kezeltesse magát vagy keressen magának másik hülyét."
"Nem tudnám elképzelni,ahogy hozzámér a lerágott körmével...a dadogás mellékes,ha belevaló a srác,és vonzó..."
"A körömrágás gáz. a dadogás nem zavarna."
"A férjem rágja a körmét. Engem kifejezetten zavar. Többször rászóltam, amiért megharagudott rám, de tudom, ő is szégyenli. Aztán beszélgettünk róla, hogy van erre megoldás, de nem bírtam meggyőzni arról, hogy kérjen szakembertől segítséget.
Az a legborzasztóbb, hogy teljesen belefeletkezik, azt sem veszi észre, hogy aztán szétköpködi. Nagyon mérges vagyok rá."
Kedves "rágcsáló" Urak! :)
Ha a körmeit majszolgató pasit látok, nekem három dolog ugrik be:
1. csúnya
2. a rágcsálás után azzal a szájjal csókolózik???
3. nekem ne készítsen senki szendvicset olyan kézzel, amit előtte alaposan megcsócsált...
A korömrágás legjobb ellenszere, ha nem tudjuk lerágni a körmöt. Az tökéletesen, és végérvényesen leszoktatja róla az illetőt, ha egy kellően épített, strapabíró műköröm megakadályozza a rágcsálást.
Aki nem akarja, hogy "felfedezzék" az ő kis titkát, olyan réteget kap, amelyik szinte "láthatatlan", de a feladatra kiválóan alkalmas.
Aki meg bevállalós, az meg amilyet szeretne.
Aztán lehet kopogtatni az íróasztalt és klaviatúrát Uraim, puszilgatni kedvesüket , és büszkén mutogatni ápolt körmüket!
Van aki a vastagra esküszik!
Az is egy tévhit, hogy csak az ultravékony műköröm a jó műköröm! Sok vendég kifejezetten igényli, hogy testes, tompított, mindenütt precízen lekerekített körmöket kapjon. Azoknak a férfi vendégeimnek, akiknek a keze rendszeresen erős mechanikai hatásnak van kitéve, szívesebben csinálok vastagabb modellt, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy nekik így a kényelmesebb. Olyankor sem sajnálom az anyagot bele, amikor a vendég köröme kifelé laposodik, szétterül. (Sok férfikézen láthatunk ilyet) Ebben az esetben a "C" ív korrekcióhoz (amit ugye a lámpázás közben az ív-csipesszel megformázva készítünk) elengedhetetlenül szükséges, hogy meglegyen a megfelelő falvastagság, hiszen annak rugalmas szorítása "kényszeríti" majd a helyes növekedésre, és helyzetfelvételre az eldeformálódott körömlemezt.
Végezetül itt egy példa arra, hogy egy ilyen, vastagabb köröm is tud szép, és igényes lenni.
Végezetül itt egy példa arra, hogy egy ilyen, vastagabb köröm is tud szép, és igényes lenni.
2012. május 25., péntek
Top 10 metroszekszuális
A 10 legdögösebb metroszexuális pasi
(by mayra.hu)
Nem az jut az ember eszébe róluk, hogy uborkás arcpakolásba mártva lakkoztatják a körmöcskéik, pedig de! :)
Nem az jut az ember eszébe róluk, hogy uborkás arcpakolásba mártva lakkoztatják a körmöcskéik, pedig de! :)
Orlando Bloom
Zac Efron
Ryan Seacrest
David Beckham
Brad Pitt
Johnny Depp
Hugh Jackman
Ryan Reynolds
Ashton Kutcher
Jake Gyllenhaal
Körömlakk csak férfiaknak
Igen, ez az, aminek látszik. Kifejezetten férfiak számára gyártott körömlakk.
Nos, amint a mellékelt ábra mutatja, amire igény van, arra gyártó is akad...
És ahogy a tabu lazul, az igény nyomban feltör, mint egy gejzír.
A tabuk meg előbb, vagy utóbb ledőlnek. 20 éve ki gondolta volna, hogy nyers halat fogunk majszolgatni Pesten? Na ugye! :)
Előbb pár merész, bevállalós fecske jön, és persze a nyár még várat magára egy kicsit. Aztán a fecskéket újabbak fecskék követik, ki brahiból, ki poénból, ki meg csak azért, mert nem akar kimaradni a jóból...
Aztán vaskalapék legnagyobb bánatára mégiscsak eljő az a nyár, és bár eleinte biztos összesúgnak egy-két rosszindulatú megjegyzés erejéig, de ez is idővel elmúlik, mint minden "csoda".
Nos, amint a mellékelt ábra mutatja, amire igény van, arra gyártó is akad...
És ahogy a tabu lazul, az igény nyomban feltör, mint egy gejzír.
A tabuk meg előbb, vagy utóbb ledőlnek. 20 éve ki gondolta volna, hogy nyers halat fogunk majszolgatni Pesten? Na ugye! :)
Előbb pár merész, bevállalós fecske jön, és persze a nyár még várat magára egy kicsit. Aztán a fecskéket újabbak fecskék követik, ki brahiból, ki poénból, ki meg csak azért, mert nem akar kimaradni a jóból...
Aztán vaskalapék legnagyobb bánatára mégiscsak eljő az a nyár, és bár eleinte biztos összesúgnak egy-két rosszindulatú megjegyzés erejéig, de ez is idővel elmúlik, mint minden "csoda".
A divatot nem lehet megregulázni. Olyan, mint egy szilaj folyó.
A gyártó honlapja:
2012. május 24., csütörtök
Férfiasan tökéletes!
Ha a férfiak körmeiről van szó, akkor itthon szinte mindegyik "bölcs" körömépítési szakértő és oktató csípőből fújja a szokásos mantrát:
"Tartsuk szem előtt azokat a szempontokat, melyek a férfi kézápolás sajátosságai! A férfi vendégek nem kedvelik a hosszas kezeléseket, ezért egyszerű, gyors és azonnal látható eredmény elérésére kell törekednünk! A férfi vendég elvárja, hogy a kézápolás után kézbőre sima, puha, körmei természetesen rövidek, ujjhegyig érőek, férfiasan formázottak legyenek. Az egészséges látványt nyújtó sima körömfelület ne legyen fényesen csillogó... stb... stb..."
Nekem mások a tapasztalataim!
A férfi kéz az esetek túlnyomó többségében mechanikailag igénybevettebb, gyakran kisebb-nagyobb sérülések "tarkítják", a körmlemezek is rendszerint sérültek.
Az igaz, hogy a házimunka a körmök legnagyobb ellensége, de mi nők már megtanultunk védekezni a flakonokból, mosogatószivacsokból orvul támadó vegyületek ellen, és ápolunk, hidratálunk, kenünk és fenünk szakadatlan. Egy férfi általában nem törődik azzal, hogy munka, vagy sportolás közben mivel teszi épp tönkre a bőrét, vagy legalábbis félvállról veszi (hogy is árthatna neki bármi a világon? :) ), és ennek az eredménye sajnos meg is látszik a kezein, és a körmein...
Szóval aki azt állítja, hogy egy férfikéz rendbetétele egy rövid kis "etyelepetyelével" letudható, és a csoda máris elkápráztatja öfenségét, hát az életében nem próbált helyrehozni egy leharcolt férfikacsót...
Az első pont, azaz hogy "a férfi vendégek nem kedvelik a hosszas kezeléseket" már itt ki is van lőve. Kedveli, nem kedveli, a szép, és az alapos munka időigényes, félmunkát meg ne csináljunk...
Arról nem is beszélve, hogy én még nem találkoztam olyan férfi vendéggel, aki túl hosszúnak találta volna a kézmasszázst. Inkább szomorúan veszik tudomásul, hogy a kényeztetésnek vége... :)
Azzal is vitatkoznék, hogy az "erősebbik nem" arról ismerkszik meg, hogy elvárja tőlünk a "gyors, és azonnal látható eredményt". A körömszakmában szinte minden beavatkozás látványos. Még egy síma manikűr is az, szóval nem tudom elképzelni, hogy valaki bejönne a szalonba, és meg lenne akkor is elégedve, ha az ott eltöltött idő, és a sok macera eredménye nem lenne "látványos". Akár hölgyből, akár pasiból van... Tehát ez a "különbség" is kíméletlenül kilőve...
És végül nézzük csak, mi is az a "férfiasan formázott" "nem csillogó" pasiköröm! Rossz hírem van a "bölcseknek", a divat nem ismer ilyen kategóriákat. A divatot ugyanis "csinálják", olyan nők és férfiak, akik a trendek megállmodóinak ötleteit hajlandóak bevállalni, és népszerűsíteni.
Mint az illusztráción látható Johnny Depp, még ha csak a poén kedvéért villantotta meg égszínkék körmöcskéit! :)
Ugye, ugye... Férfiasan tökéletes! :)
"Tartsuk szem előtt azokat a szempontokat, melyek a férfi kézápolás sajátosságai! A férfi vendégek nem kedvelik a hosszas kezeléseket, ezért egyszerű, gyors és azonnal látható eredmény elérésére kell törekednünk! A férfi vendég elvárja, hogy a kézápolás után kézbőre sima, puha, körmei természetesen rövidek, ujjhegyig érőek, férfiasan formázottak legyenek. Az egészséges látványt nyújtó sima körömfelület ne legyen fényesen csillogó... stb... stb..."
Nekem mások a tapasztalataim!
A férfi kéz az esetek túlnyomó többségében mechanikailag igénybevettebb, gyakran kisebb-nagyobb sérülések "tarkítják", a körmlemezek is rendszerint sérültek.
Az igaz, hogy a házimunka a körmök legnagyobb ellensége, de mi nők már megtanultunk védekezni a flakonokból, mosogatószivacsokból orvul támadó vegyületek ellen, és ápolunk, hidratálunk, kenünk és fenünk szakadatlan. Egy férfi általában nem törődik azzal, hogy munka, vagy sportolás közben mivel teszi épp tönkre a bőrét, vagy legalábbis félvállról veszi (hogy is árthatna neki bármi a világon? :) ), és ennek az eredménye sajnos meg is látszik a kezein, és a körmein...
Szóval aki azt állítja, hogy egy férfikéz rendbetétele egy rövid kis "etyelepetyelével" letudható, és a csoda máris elkápráztatja öfenségét, hát az életében nem próbált helyrehozni egy leharcolt férfikacsót...
Az első pont, azaz hogy "a férfi vendégek nem kedvelik a hosszas kezeléseket" már itt ki is van lőve. Kedveli, nem kedveli, a szép, és az alapos munka időigényes, félmunkát meg ne csináljunk...
Arról nem is beszélve, hogy én még nem találkoztam olyan férfi vendéggel, aki túl hosszúnak találta volna a kézmasszázst. Inkább szomorúan veszik tudomásul, hogy a kényeztetésnek vége... :)
Azzal is vitatkoznék, hogy az "erősebbik nem" arról ismerkszik meg, hogy elvárja tőlünk a "gyors, és azonnal látható eredményt". A körömszakmában szinte minden beavatkozás látványos. Még egy síma manikűr is az, szóval nem tudom elképzelni, hogy valaki bejönne a szalonba, és meg lenne akkor is elégedve, ha az ott eltöltött idő, és a sok macera eredménye nem lenne "látványos". Akár hölgyből, akár pasiból van... Tehát ez a "különbség" is kíméletlenül kilőve...
És végül nézzük csak, mi is az a "férfiasan formázott" "nem csillogó" pasiköröm! Rossz hírem van a "bölcseknek", a divat nem ismer ilyen kategóriákat. A divatot ugyanis "csinálják", olyan nők és férfiak, akik a trendek megállmodóinak ötleteit hajlandóak bevállalni, és népszerűsíteni.
Mint az illusztráción látható Johnny Depp, még ha csak a poén kedvéért villantotta meg égszínkék körmöcskéit! :)
Ugye, ugye... Férfiasan tökéletes! :)
A jó pasik metroszexuálisak?
David Beckham, George Clooney, Brad Pitt. Olyan férfiak, akikkel
kapcsolatban eszünkbe sem jutna a „férfiatlan” jelző. Pedig ők is a
metroszexuális férfiak csoportjába tartoznak, amely mint jelenség nagyon
megosztja a közvéleményt. Valóban férfias egy metroszexuális pasi?
Hogyan alakult ki? Mi a helyzet nálunk? Ezekre kerestük a választ!
Az Egyesült Államokban a 2003-as esztendőt a metroszexuálisok évének
nyilvánították. Azok a férfiak kerültek ebbe a kategóriába, akik a
nőkhöz hasonlóan túlzottan figyelnek a testápolásra, az öltözködésre és
az egészségtudatos életvitelre.
Hogyan alakult ki?
Már a középkori Spanyolországban divatos volt a férfiak körében a csipkés-zsabós ing, vagy a drágaköves gyűrű, a harisnyáról már nem is beszélve. Ugyancsak ide sorolható a japán szamurájok hajtű használata is, akárcsak egyes afrikai törzsek hagyományai, ahol a férfiak nem csak arcukat, hajukat is festették. De kb. egy évtizede írták le először, amikor az Amerikában és Nyugat-Európában megjelenő férfimagazinok ábrázolta férfitípussal kezdtek foglalkozni. Metroszexuálisnak akkor azokat a fiatal és heteroszexuális pasikat nevezték, akik nagyvárosban élnek, pénzük és szabadidejük egy részét megjelenésükre fordítják. Azóta tőlünk nyugatabbra mindennapos lett ez a férfitípus.
Mi jellemezhet egy metroszexuális férfit?
* hajfestéket használ
* szőrteleníti magát
* szoláriumba jár
* arc- és testkezelésekre jár
* manikűrözteti a körmeit
* férfi- és női magazinokat olvas
* divatos ruhákat visel
* konditeremben edz
Mindemellett érzékeny lelkületűek, mernek sírni, ha kell, kifejezik érzéseiket, érzelmeiket. Vagyis előhozzák belső énjük nőiességét.
Ez egy újabb kifejezés a meleg pasikra?
A legnagyobb ellentmondás a metroszexuális férfiakkal kapcsolatban, hogy az ő csoportjuk nem egyenlő a homoszexuális férfiakéval. Csupán igényesebb, megjelenésükre többet adó férfiak ők. A metroszexuális a metropolisz és szexuális identitás összevonásának következtében kialakult kifejezés. Jóllehet, ma metroszexuális férfi a szexuális irányultságától függetlenül bárki lehet, tehát meleg férfiak is tartozhatnak ide, de maga a metroszexualitás nem jelenti ezt.
Mi a helyzet nálunk?
Európában a 35 évesnél fiatalabb férfiak megközelítőleg 40 százaléka metroszexuális. A TGI Hungary piackutató cég adatai szerint hazánkban a 14-69 év közötti lakosság körében 52 ezer metroszexuálisnak nevezhető férfi van, vagyis a férfi lakosság 1,4 százaléka tekinthető annak, míg Angliában például - szigorúbb feltételekkel - a férfi lakosság 15 százaléka tartozik ebbe a csoportba.
A magyar metroszexuális férfiakra jellemző, hogy 42 százalékuk középiskolát végzett, 25 százalékuk általánost, 23 százalékuk szakmunkásképzőt, tíz százalékuk egyetemet vagy főiskolát. Több mint felük pedig Budapesten vagy vidéki városokban él.
Ez egy sznob jelenség lenne? Kétségtelen, hogy az eltúlzott metroszexualitás hajaz a burzsuj életvitelre. Hiszen a fenti listát elég nehéz az amúgy is férfias kiadások mellett kigazdálkodni. De nem csupán erről van szó. Van, aki megfizethető áron is tud igényes lenni a megjelenésére.
Hogyan alakult ki?
Már a középkori Spanyolországban divatos volt a férfiak körében a csipkés-zsabós ing, vagy a drágaköves gyűrű, a harisnyáról már nem is beszélve. Ugyancsak ide sorolható a japán szamurájok hajtű használata is, akárcsak egyes afrikai törzsek hagyományai, ahol a férfiak nem csak arcukat, hajukat is festették. De kb. egy évtizede írták le először, amikor az Amerikában és Nyugat-Európában megjelenő férfimagazinok ábrázolta férfitípussal kezdtek foglalkozni. Metroszexuálisnak akkor azokat a fiatal és heteroszexuális pasikat nevezték, akik nagyvárosban élnek, pénzük és szabadidejük egy részét megjelenésükre fordítják. Azóta tőlünk nyugatabbra mindennapos lett ez a férfitípus.
Mi jellemezhet egy metroszexuális férfit?
* hajfestéket használ
* szőrteleníti magát
* szoláriumba jár
* arc- és testkezelésekre jár
* manikűrözteti a körmeit
* férfi- és női magazinokat olvas
* divatos ruhákat visel
* konditeremben edz
Mindemellett érzékeny lelkületűek, mernek sírni, ha kell, kifejezik érzéseiket, érzelmeiket. Vagyis előhozzák belső énjük nőiességét.
Ez egy újabb kifejezés a meleg pasikra?
A legnagyobb ellentmondás a metroszexuális férfiakkal kapcsolatban, hogy az ő csoportjuk nem egyenlő a homoszexuális férfiakéval. Csupán igényesebb, megjelenésükre többet adó férfiak ők. A metroszexuális a metropolisz és szexuális identitás összevonásának következtében kialakult kifejezés. Jóllehet, ma metroszexuális férfi a szexuális irányultságától függetlenül bárki lehet, tehát meleg férfiak is tartozhatnak ide, de maga a metroszexualitás nem jelenti ezt.
Mi a helyzet nálunk?
Európában a 35 évesnél fiatalabb férfiak megközelítőleg 40 százaléka metroszexuális. A TGI Hungary piackutató cég adatai szerint hazánkban a 14-69 év közötti lakosság körében 52 ezer metroszexuálisnak nevezhető férfi van, vagyis a férfi lakosság 1,4 százaléka tekinthető annak, míg Angliában például - szigorúbb feltételekkel - a férfi lakosság 15 százaléka tartozik ebbe a csoportba.
A magyar metroszexuális férfiakra jellemző, hogy 42 százalékuk középiskolát végzett, 25 százalékuk általánost, 23 százalékuk szakmunkásképzőt, tíz százalékuk egyetemet vagy főiskolát. Több mint felük pedig Budapesten vagy vidéki városokban él.
Ez egy sznob jelenség lenne? Kétségtelen, hogy az eltúlzott metroszexualitás hajaz a burzsuj életvitelre. Hiszen a fenti listát elég nehéz az amúgy is férfias kiadások mellett kigazdálkodni. De nem csupán erről van szó. Van, aki megfizethető áron is tud igényes lenni a megjelenésére.
Neked szimpatikusak a metroszexuális férfiak?
/http://www.hotdog.hu/szex/szerelem/a-jo-pasik-metroszexualisak/
2012. május 23., szerda
Metroszekszualitás
Metroszekszualitás: Jelenség vagy betegség?
Magyarországon sem új jelenség a metroszekszuális férfi, mégis feltűnést kelt, ha a nőt nem a kozmetikus előtt várja meg élete párja, hanem vele együtt beül... mondjuk egy szőrtelenítésre.
Az, hogy a férfiak egy szűk, de egyre növekvő csoportjánál előtérbe kerültek a feminim vonások, nem jelenti azt, hogy környezetük rögvest tisztába is kerül azzal, hogy ez mit jelent. Megállt kéne parancsolni azoknak a téveszméknek, miszerint a metroszekszuálitás a homoszexualitás szinonimája.
Az elnevezés túlontúl igényes férfiakat jelöl, akik
jellemzőinek pontos megfogalmazása azonban nem lehetséges, lévén, hogy
nagyon szélsőséges határok között mozoghatnak a metroszexuálisok.
Általában elmondható róluk, hogy ők azok, akiknek táskája leginkább
hasonlít egy női retikülhöz: mindenképpen megtalálható benne például egy
kis sminkkészlet, tükör és arckrém. Az elnevezés problémája az is, hogy
nehéz meghatározni, hogy hol húzódik a határvonal az igényes férfiak és
a metroszekszuálisok között – és mivel mindenki fejben dönti el, hogy
mit tekint már annak, és mit nem, ezért komoly nézeteltérések
alakulhatnak ki ez ügyben. Ezekbe a vitákba bárki beleszólhat, akinek
véleménye van a dologról, és nem idegen tőle a fórumozás.
Megtalálásukhoz nem kell más, mint egy internetes honlapkereső. Egyes
férfiak nem tobzódnak annyira a maszkulin vonásokban. Korábban őket
férfitársaik általában megvetették, lenézték, és néha még ma sincs ez
másként. Az erősebbik nem azon tagjai, akikben inkább a nőies, feminim
jellegek dominálnak, vagy ezeket hangsúlyozzák ki magukon, hajlamosabbak
arra, hogy jobban adjanak magukra, mint az a férfitársadalomban
megszokott lenne. Ők a metroszekszuálisok, akik szőrteleníteni
járnak, ápolják az arcbőrüket, félnek az öregedés okozta ráncosodástól,
és az őszüléstől. Viselkedésükkel, amely szembemegy a korábbi ideálok
által teremtett trendekkel, hamar felhívták magukra a figyelmet.
Tagjaik leggyakrabban a fiatalabb korosztály – később, általában a húsz éves kor elérésére azonban nagy részük „kinövi” ezt a viselkedést. Azoknak, akik követői maradnak az irányzatnak, David Bechamhez, a stílus egyik fő követőjéhez hasonló megjelenés lesz az osztályrésze: teljes szőrtelenség és az átlagosnál több hiúság.
Nem szabad azonban pálcát törni egyúttal az igényességet hirdető férfiak felett. A metroszekszualitás egy jelentős kiugrás a konzervatív normákhoz képest, azonban az átlagos értékek is változóban vannak. A Magyarországon is életképes férfikozmetikum-piac nyílván nem gyökeresedhetne meg hazánkban, ha nem lenne erre megfelelő kereslet.
A technika fejlődése pedig újabb lehetőségeket is jelent. Ilyen például a borotvák fajtájának és felhasználási területének növekedése is. Ugyan a régi férfiideál szőrös ott, ahol a természet adta, azonban az újabb korokban már felmerülnek higiéniai elvárások is, amelyet például egyes területek borotválása elégít csak ki egyesekben. Mások számára ugyan ezek az igények fel sem merülnek, például azért, mert szőrzetük nem olyan sűrű, vagy egyszerűen barátnőjük nem igényli.
Nyilván nem lehet elejét venni a metroszekszuálisok megkülönböztetésének a „tolerancia” szó gyakori emlegetésével, azonban érdemes türelemmel viseltetni a jelenség iránt. Talán van létjogosultsága, ha már volt elég szufla ahhoz, hogy létrejöjjön. Ha pedig nem, akkor úgyis minden csoda csak három napig tart.
/Sárosdi Ádám - ma.hu/
Magyarországon sem új jelenség a metroszekszuális férfi, mégis feltűnést kelt, ha a nőt nem a kozmetikus előtt várja meg élete párja, hanem vele együtt beül... mondjuk egy szőrtelenítésre.
Az, hogy a férfiak egy szűk, de egyre növekvő csoportjánál előtérbe kerültek a feminim vonások, nem jelenti azt, hogy környezetük rögvest tisztába is kerül azzal, hogy ez mit jelent. Megállt kéne parancsolni azoknak a téveszméknek, miszerint a metroszekszuálitás a homoszexualitás szinonimája.
Az elnevezés túlontúl igényes férfiakat jelöl, akik
jellemzőinek pontos megfogalmazása azonban nem lehetséges, lévén, hogy
nagyon szélsőséges határok között mozoghatnak a metroszexuálisok.
Általában elmondható róluk, hogy ők azok, akiknek táskája leginkább
hasonlít egy női retikülhöz: mindenképpen megtalálható benne például egy
kis sminkkészlet, tükör és arckrém. Az elnevezés problémája az is, hogy
nehéz meghatározni, hogy hol húzódik a határvonal az igényes férfiak és
a metroszekszuálisok között – és mivel mindenki fejben dönti el, hogy
mit tekint már annak, és mit nem, ezért komoly nézeteltérések
alakulhatnak ki ez ügyben. Ezekbe a vitákba bárki beleszólhat, akinek
véleménye van a dologról, és nem idegen tőle a fórumozás.
Megtalálásukhoz nem kell más, mint egy internetes honlapkereső. Egyes
férfiak nem tobzódnak annyira a maszkulin vonásokban. Korábban őket
férfitársaik általában megvetették, lenézték, és néha még ma sincs ez
másként. Az erősebbik nem azon tagjai, akikben inkább a nőies, feminim
jellegek dominálnak, vagy ezeket hangsúlyozzák ki magukon, hajlamosabbak
arra, hogy jobban adjanak magukra, mint az a férfitársadalomban
megszokott lenne. Ők a metroszekszuálisok, akik szőrteleníteni
járnak, ápolják az arcbőrüket, félnek az öregedés okozta ráncosodástól,
és az őszüléstől. Viselkedésükkel, amely szembemegy a korábbi ideálok
által teremtett trendekkel, hamar felhívták magukra a figyelmet.Tagjaik leggyakrabban a fiatalabb korosztály – később, általában a húsz éves kor elérésére azonban nagy részük „kinövi” ezt a viselkedést. Azoknak, akik követői maradnak az irányzatnak, David Bechamhez, a stílus egyik fő követőjéhez hasonló megjelenés lesz az osztályrésze: teljes szőrtelenség és az átlagosnál több hiúság.
Nem szabad azonban pálcát törni egyúttal az igényességet hirdető férfiak felett. A metroszekszualitás egy jelentős kiugrás a konzervatív normákhoz képest, azonban az átlagos értékek is változóban vannak. A Magyarországon is életképes férfikozmetikum-piac nyílván nem gyökeresedhetne meg hazánkban, ha nem lenne erre megfelelő kereslet.
A technika fejlődése pedig újabb lehetőségeket is jelent. Ilyen például a borotvák fajtájának és felhasználási területének növekedése is. Ugyan a régi férfiideál szőrös ott, ahol a természet adta, azonban az újabb korokban már felmerülnek higiéniai elvárások is, amelyet például egyes területek borotválása elégít csak ki egyesekben. Mások számára ugyan ezek az igények fel sem merülnek, például azért, mert szőrzetük nem olyan sűrű, vagy egyszerűen barátnőjük nem igényli.
Nyilván nem lehet elejét venni a metroszekszuálisok megkülönböztetésének a „tolerancia” szó gyakori emlegetésével, azonban érdemes türelemmel viseltetni a jelenség iránt. Talán van létjogosultsága, ha már volt elég szufla ahhoz, hogy létrejöjjön. Ha pedig nem, akkor úgyis minden csoda csak három napig tart.
/Sárosdi Ádám - ma.hu/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)