A rágcsáló

Egy fórumon tette fel valaki a kérdést:
"Mit gondolsz egy olyan pasiról, aki rágja a körmét, és dadog!
Járnál vele?"

Válaszok:

"Ha rágja a körmét, az gáz. Semmiképp."
"Rágja, hát istenem... ez legyen a legnagyobb hibája , dadogás gázabb."
"Én nem járnék vele. Menjen el pszichológushoz és kezeltesse magát vagy keressen magának másik hülyét."
"Nem tudnám elképzelni,ahogy hozzámér a lerágott körmével...a dadogás mellékes,ha belevaló a srác,és vonzó..."
"A körömrágás gáz. a dadogás nem zavarna."
"A férjem rágja a körmét. Engem kifejezetten zavar. Többször rászóltam, amiért megharagudott rám, de tudom, ő is szégyenli. Aztán beszélgettünk róla, hogy van erre megoldás, de nem bírtam meggyőzni arról, hogy kérjen szakembertől segítséget.
Az a legborzasztóbb, hogy teljesen belefeletkezik, azt sem veszi észre, hogy aztán szétköpködi. Nagyon mérges vagyok rá."

Kedves "rágcsáló" Urak! :)
Ha a körmeit majszolgató pasit látok, nekem három dolog ugrik be:

1. csúnya
2. a rágcsálás után azzal a szájjal csókolózik???
3. nekem ne készítsen senki szendvicset olyan kézzel, amit előtte alaposan megcsócsált...

A korömrágás legjobb ellenszere, ha nem tudjuk lerágni a körmöt. Az tökéletesen, és végérvényesen leszoktatja róla az illetőt, ha egy kellően épített, strapabíró műköröm megakadályozza a rágcsálást.

Aki nem akarja, hogy "felfedezzék" az ő kis titkát, olyan réteget kap, amelyik szinte "láthatatlan", de a feladatra kiválóan alkalmas.
Aki meg bevállalós, az meg amilyet szeretne.

Aztán lehet kopogtatni az íróasztalt és klaviatúrát Uraim, puszilgatni kedvesüket , és büszkén mutogatni ápolt körmüket!