Asszony kezébe fa kanál, ember kezébe sör.
Amit nem ismerünk, arra a legegyszerűbb ráhúzni valami olyan sablont, amiről sejtjük mit jelent, és a probléma megoldva, nem kell vele többet törődni, uram bocsá' utánaolvasni, de még gondolkodni se. Így lesz a bölcsészből, a klasszikus zenéért rajongóból, vagy egy olyan férfiból, aki gyantáztatja a hónalját automatikusan "buzi". Mert így az egyszerűbb. Meg mert foci meccset se néz...
Valójában a kozmetikai szalonokat látogató fiúknak elenyésző része homoszekszuális. Abból, hogy valaki igényli az ápoltságnak ezt a feminin fajtáját, egyáltalán nem következik az, hogy a saját neméhez vonzódna, mint ahogy egy maszkulin foglalkozást űző, (például rendőr, vagy kamionsoffőr) nő sem eleve leszbikus.
Nézzük sorjában, miféle okai lehetnek annak, hogy egy pasi ilyesmire szánja rá magát.
Mai írásomban szeretném körbejárni a tetszeni vágyás fogalmát.
Tévhit, hogy amíg a nő a szépségével hódít, addig a férfi az eszével, és az erejével. Mélyen degradáló ez a felfogás a női nem számára, de ennek kitárgyalása nem erre a blogra tartozik. Az viszont igen, hogy a férfiak bőven rácáfolnak e tézisre magatartásukkal, hiszen az öltözködéstől, a testépítésen, a személyi higiénén át kismillió példával mutatják, hogy igen, ők is tetszeni szeretnének, és a történelem során mindig is tetszeni akartak. Az, hogy az egyes korokban külcsínként mi számított férfi ideálnak, már érdekesebb téma. Volt hogy a haj viselet, volt hogy az öltözködés, volt amikor az ékszerek segítségével igyekeztek jó benyomást kelteni, de azt leszögezhetjük, hogy az ezekkel "feljavított" külcsín mindig legalább olyan fontos volt, mint a belbecs, ugyanis a küllem egyben a férfi társadalmi státuszára is utalt.
Természetesen mindig akadtak olyanok, akik "piperkőcebbek" voltak az átlagnál (mint például Leonardo da Vinchi), meg olyanok is, akik mosdani sem voltak hajlandóak. Viszont nem jelenthetjük ki, hogy a piperkőc az mindig a melegek táborát erősíti, míg a megjelenésére fittyet hányó "koszfészek" egy lepedő akrobata leány szívtipró macsó. Ugyanis a nemi irányultságnak ehhez nem sok köze van, maximum annyi, hogy a homoszekszuális férfiak egy kisebb csoportjában, de jellemzően a transzvesztiták között szép számmal akad olyan, aki nem találván az összhangot a saját énképe, és a társadalomban épp aktuális nemi sztereotípiák között, néha "átesik a ló másik oldalára". Nyilván azért, mert ezek a sztereotípiák az ezredforduló tájékán eléggé összemosódtak, így egy magát nőnek érző meleg férfi, vagy magát nővé változtató transzvesztita, vagy crossdresser könnyen elvéti a határt, és nem a mai nő képére alakítja magát, hanem annál sokkal nőbb akar lenni.
Hát akkor hogy is van ez? Ha nem a homoszekszualitás terelte be a férfiakat a szépségszalonokba, akkor mi? És miért olvashatjuk számtalan fórumon, hogy az a pasi, aki pl befesti a haját, az buzi?
Imént elő is került a kulcsmondat. A férfi és a női szerepek közötti ellentétek és különbségek feloldódásának korát éljük. A tetszeni vágyás - mint azt írtam - a férfiembert is épp úgy tettekre sarkalja, mint a hölgyeket, az eszköztárak közötti különbség meg szertefoszlani látszik. De miért van ez így? És kell-e ezt nekünk szeretni?
Nos a miért okaira egyszerűbb a válasz: a női emancipációs törekvések, a média, és a fogyasztói társadalmi mechanizmusok együtt eredményezték a korábbi rend felrúgását.
Nagyon leegyszerűsítve: ha a nők elvárják, hogy otthon, a munkahelyen, a gyereknevelésben a férfi és nő szerepvállalása között szinte ne is legyen különbség, és a média ezt a mintát közvetíti minden csatornán, akkor a fogyasztói társadalom nyit, és igényt, DIVATOT teremt, hogy a férfiak "elnőiesedésének" eszköztárához szükséges szolgáltatások és termékek piaca előtt megnyílhassanak a kapuk.
A "kell-e ezt nekünk szeretni" kérdésre már korántsem ilyen egyszerű a válasz.
Itthon azt látom, hogy ez a trend hatalmas ellenállásba ütközik. Sokan gondolják úgy hogy ez a folyamat a férfiak "térvesztése", és elfogadás helyett inkább a múltba menekülnének, ahol az asszony továbbra is a fakanalat tartja a kezében, nem a sorsát. Az az indulat, amellyel megbélyegzik az új lehetőségekkel élő társaikat abból táplálkozik, hogy szerintük ezzel elárulják a "férfi ügyet", a macsóságot, a sört, a focit. Manapság, a politikának köszönve egyébként is bárkire könnyen rá lehet húzni, hogy áruló...
És az áruló (főképp ha fogalmunk sincs, mit miért tesz) az csak buzi lehet...
P.S.
Nem bírom kihagyni: egy hasonló tematikájú fórumon egy hölgy öklömnyi betűkkel írva követelte, hogy "IGAZI FÉRFIAKAT AKARUNK!" Megmosolyogtam, egyrészt mert a férfiainkat valahol mi változtattuk ilyenre, a mi igényink miatt teszik azt, amit tesznek, másrészt meg gondoltam, meghagyjuk neki a kocsmalakó macsókat, mi beérjük, az ápolt, igényes, kedvünket leső segítőkész pasikkal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése