Magyarországon sem új jelenség a metroszekszuális férfi, mégis feltűnést kelt, ha a nőt nem a kozmetikus előtt várja meg élete párja, hanem vele együtt beül... mondjuk egy szőrtelenítésre.
Az, hogy a férfiak egy szűk, de egyre növekvő csoportjánál előtérbe kerültek a feminim vonások, nem jelenti azt, hogy környezetük rögvest tisztába is kerül azzal, hogy ez mit jelent. Megállt kéne parancsolni azoknak a téveszméknek, miszerint a metroszekszuálitás a homoszexualitás szinonimája.
Az elnevezés túlontúl igényes férfiakat jelöl, akik
jellemzőinek pontos megfogalmazása azonban nem lehetséges, lévén, hogy
nagyon szélsőséges határok között mozoghatnak a metroszexuálisok.
Általában elmondható róluk, hogy ők azok, akiknek táskája leginkább
hasonlít egy női retikülhöz: mindenképpen megtalálható benne például egy
kis sminkkészlet, tükör és arckrém. Az elnevezés problémája az is, hogy
nehéz meghatározni, hogy hol húzódik a határvonal az igényes férfiak és
a metroszekszuálisok között – és mivel mindenki fejben dönti el, hogy
mit tekint már annak, és mit nem, ezért komoly nézeteltérések
alakulhatnak ki ez ügyben. Ezekbe a vitákba bárki beleszólhat, akinek
véleménye van a dologról, és nem idegen tőle a fórumozás.
Megtalálásukhoz nem kell más, mint egy internetes honlapkereső. Egyes
férfiak nem tobzódnak annyira a maszkulin vonásokban. Korábban őket
férfitársaik általában megvetették, lenézték, és néha még ma sincs ez
másként. Az erősebbik nem azon tagjai, akikben inkább a nőies, feminim
jellegek dominálnak, vagy ezeket hangsúlyozzák ki magukon, hajlamosabbak
arra, hogy jobban adjanak magukra, mint az a férfitársadalomban
megszokott lenne. Ők a metroszekszuálisok, akik szőrteleníteni
járnak, ápolják az arcbőrüket, félnek az öregedés okozta ráncosodástól,
és az őszüléstől. Viselkedésükkel, amely szembemegy a korábbi ideálok
által teremtett trendekkel, hamar felhívták magukra a figyelmet.
Tagjaik leggyakrabban a fiatalabb korosztály – később, általában a húsz éves kor elérésére azonban nagy részük „kinövi” ezt a viselkedést. Azoknak, akik követői maradnak az irányzatnak, David Bechamhez, a stílus egyik fő követőjéhez hasonló megjelenés lesz az osztályrésze: teljes szőrtelenség és az átlagosnál több hiúság.
Nem szabad azonban pálcát törni egyúttal az igényességet hirdető férfiak felett. A metroszekszualitás egy jelentős kiugrás a konzervatív normákhoz képest, azonban az átlagos értékek is változóban vannak. A Magyarországon is életképes férfikozmetikum-piac nyílván nem gyökeresedhetne meg hazánkban, ha nem lenne erre megfelelő kereslet.
A technika fejlődése pedig újabb lehetőségeket is jelent. Ilyen például a borotvák fajtájának és felhasználási területének növekedése is. Ugyan a régi férfiideál szőrös ott, ahol a természet adta, azonban az újabb korokban már felmerülnek higiéniai elvárások is, amelyet például egyes területek borotválása elégít csak ki egyesekben. Mások számára ugyan ezek az igények fel sem merülnek, például azért, mert szőrzetük nem olyan sűrű, vagy egyszerűen barátnőjük nem igényli.
Nyilván nem lehet elejét venni a metroszekszuálisok megkülönböztetésének a „tolerancia” szó gyakori emlegetésével, azonban érdemes türelemmel viseltetni a jelenség iránt. Talán van létjogosultsága, ha már volt elég szufla ahhoz, hogy létrejöjjön. Ha pedig nem, akkor úgyis minden csoda csak három napig tart.
/Sárosdi Ádám - ma.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése